Rólam röviden
A szerzőről:
Schmuck Éva klarinétművész és zenepedagógus. Jelenleg Ausztriában, Bécsben él.
Zenei pályája mellett már a korai éveiben életének fontos része volt a képzőművészet, azon belül a festészet és a grafika. Több hazai és külföldi kiállítást tudhat már maga mögött.
„A meseírás az Anyasággal együtt érkezett az életembe, mivel két kislányom a meseolvasás mellett nagyon szereti a kitalált történeteimet is. A történetszövés, fantáziálás mindig jelen volt az életemben, szerettem ezekkel szórakoztatni a környezetemben élőket, vagy épp magamat, de korábban inkább emberekről és inkább felnőtteknek szóltak ezek a történetek. Rövidebb novellák, vagy versek formájában jegyeztem le őket.”
Végül sokak bíztatására a meséket papírra vetette, ezután már egyenes út vezetett az illusztráláshoz, hiszen minden adott volt hozzá.
„ A mesék mind apró magok, melyek később szárba szökkenhetnek és segítségükkel a gyermekekből egészséges lelkületű, boldog felnőttek válhatnak. „
tapasztalataim, érzéseim
Először talán magyarázatot adok arra a kérdésedre, hogy miért vágtam bele ebbe.
Ja nem, nem vagyok unatkozó Anyuka...szerintem ilyen nem is létezik. Viszont van alkotni vágyó ember, az élet szépségét, örömeit kereső ember, aki ugyan tisztában van azzal, hogy a világ nem egy szivárvány tetejére biggyesztett mindig vidám daloktól zengő palota, mégis úgy gondolja; az élet, a világ lehet; lehetne szép. Mindenkinek.
Na ez vagyok én.
Már hallom a húgom hangját a fejemben, " Te annyira naív idealista vagy"...- lehet, bár nem hiszem, hiszen én ebben HISZEK...ugye.
Tehát, hogy miért is fogtam bele a mese írásba?
Igen azért is mert van két kicsi lányom, akik imádják, ha mesélek. De mellettük rájöttem arra is, hogy a világnak szüksége van az olyan emberekre mint én. Szükségük van a gyerekeknek az újabb és újabb olyan mesékre, ahol a lélek megkapja a támaszt ahhoz, hogy tudjon hinni abban, hogy az hogy jó vagy az természetes és ez így a jó.
09.14.
Nagyon élvezem ezt a folyamatot. Szuper jó kitalálni nem csak a történeteket, hanem a figurák reakcióit, környezetüket, vagy hogy például milyen dolgokkal veszik körül magukat szívesen.
A színezés még mindig csak próbálgatás alatt van, de remélem hamarosan rájövök mit is akarok.
És persze ma is miközben rajzoltam az járt a fejemben, vajon hány kisgyerekhez jut majd el mindez, és vajon mennyi pluszt kapnak majd mindebből. Remélem sokat! És remélem sok sok álmodozó angyalka veszi majd kezébe és forgatja örömmel.
09.25.
Rengeteg helyről informálódtam az ügyben, hogy hogyan is érdemes kiadni egy könyvet. Tapasztalt, hozzáértő, ebben munkálkodó embereket interjúvoltam meg erről. Érdekes volt azt hallani, hogy bizony ez a világ épp olyan kemény ,mint bármely másik . Nekem rossz érzés volt bele gondolni abba, hogy mennyi, de mennyi mese vész el esetlegesen az üzlet világában. A kiadók nagyon válogatnak. Megértem. Nem adják bármihez a nevüket. De vajon, hogy is van ez? Ki is az , vagy kik azok akik valamire azt mondják bármi?.... és ők lennének akik eldöntik mit is szeretne meghallgatni egy kisgyerek....
Én idáig még nem jutottam el, mert terveim szerint elsőre csak magánban adom ki a könyvemet. Aztán meglátjuk , hogyan is alakul tovább.
01.08.
A szerkesztő feladata nagyon, nagyon fontos, ezt eddig is tudtam, de azt, hogy ő egy igazi varázsló!!!!
Elmondhatatlan boldogsággal tölt el, hogy láthatom ilyen formában az eddigi munkámat.
Persze a betűtípus még nincs kiválasztva, stb, de nem érdekel.
Öröm, boldogság!!!Imádom!!!!
06.20.
Már a negyedik fejezet végénél tartok. Nem gondoltam, hogy ennyi idő kell majd ahhoz, hogy idáig eljussak, de nem bánom! Minden percét élvezem és egyre jobban hiszek benne, hogy ez működni fog. Persze aztán majd meg látjuk, hogy jó ez a megérzés, vagy sem. Már csak 1 fejezet és kész az első kötet!!!!!
-